Éjszaka van és tele a fejem gondolatokkal...szokás szerint...

Mivel december óta nem jelentkeztem, ezért egy gyors összefoglalást rögtönzök Bridget Jones stílusában:

Méhnyak polypus: -1 db, méhnyálkahártya frissítés: 1 db (mindkettő műtéti úton természetesen), átjárható petevezeték: 1 db. Ez utóbbi miatti földöntúli - bazi nagy-  boldogság: 1 db! :)

Ma kora reggelig játszadozhattam az illúzióval, hogy talán már hárman vagyunk. A kedvesem, én és egy kis "bogyóka" valahol a méhemben.

De az élet nem így akarja, egyelőre legalábbis türelemre int.

Long protokoll- lal indultunk május végén, ami azt jelentette, hogy 26- átol 50 mg Suprefact- tot spriceltem a hasamba  naponta és vártam, hogy megérkezzen a "nem várt", hogy elkezdődjön az antagonista kezelés. 

Történetesen a múlt pénteki Kaáli- beli látogatásunkkor közölték velem, hogy 7- es a HCG szint a véremben, ami akár nagyon korai terhességre is utalhat, ezért tegyem le a szurit és várakozzunk pár napot, utána újra jöjjön egy vérteszt. Minimálban nyomva, de remény költözött a szívünkbe. Még ugyanazon a napon letudtam egy sikeres felvételit Pesten, a mesterszakon, de ez nem is csoda, hiszen egy lehetséges "babakezdemény" gondolata doppingolt végig!

Eltelt egy szombat és egy pünkösd vasárnap erősebb görcsökkel, de "piros betűs ünnep" nélkül. A kedvesemmel nagyon halkan- nehogy elkiabáljuk- már susmorogtunk arról, hogy talán a fentiek most kegyesek voltak hozzánk és tényleg zöld utat adtak egy babának természetes úton...

Vasárnap este egy esküvőn épp a gyertyafénykeringőt csodáltuk kéz a kézben, amikor éreztem, hogy valami nincs rendben. A meghatódva andalgó násznép háta mögött gyorsan kisurrantam a mosdóba, ahol alig mertem rápillantani a csini kis alkalmi fehérneműmre. A menzesz előhírnökeként érkező elszíneződést észleltem, de igyekeztem arra gondolni, hogy pont egy órával ezelőtt beszélgettem az egyik három hónapos terhes barátnőmmel, aki szintén ugyanezt élte át korábban egy másik esküvőn és most mégis domborodik a pocakja.

Ő akkor bebaszcsizott (lehet, hogy ez hozott neki szerencsét), én viszont elszomorodtam. Éreztem, hogy ez nem jó jel.

A pünkösd hétfő pedig tényleg piros betűs lett, ha értetik ezt a nagyon "izzadtság szagú" utalást az események végkimenetelére...

Ma vagyok túl tehát a ciklusom első napján cunami- szerű tisztulással. Sajnos így bizonyossá lett, hogy ezúttal sincs baba. Csak iszonyatos görcsök egész nap, ami pedig nem jellemző kísérője a periódusaimnak.

Holnap hívom a doktornőmet a Kaáliban és remélem azt mondja majd, hogy tárt karokkal vár szerdán és kezdjük a második menetet.